Mi a hasonlóság és Esterházy Péter a punk között?

"Punk's not dead..."

(Kivéve, ha a Tankcsapdáról van szó.)

Igen, idézetekkel egész jól el lehet szocializálódni egy bizonyos pontig, aztán szükség lesz némi őszinteségre, vagy elég erős skillekre a hazugságok terén.

Előbbi észrevétele talán fontosabb, legalábbis föltételezi a jóindulatot, és a felfedezést, hogy.

Innen indulunk: Sok lesz a megállapítás, a jelző, lesz majd néhány ige (mint például bejelentés arról, hogy bejelentünk valamit), nem nagy "I"-vel, tehát nem SzentÍrás minden, ami.

Fucked up shit: Egészséges lelket nem vigasztal, hogy még a gazdagoknak, korruptaknak, errefelé a politikusoknak (máshol halandóbbnak tűnnek, mint itten) is szembesülnie kell/kéne olyasmi gyarló dolgokkal, mint munka, halál, betegség, aranyhalak kitelepítése, ilyesmik. Shit happens. A gond ott kezdődik, hogy ha Mr. I am the Shit azt mondja, hogy shit won't happen. Ott nincs jövő, és hol demagógia van, ott demagógia van, nem jövő. Meg félelem. Az van. Vagy legalábbis igény az van rá.

Ilyenkor az van, hogy egy lapra van föltéve minden, és kicsit el kell kezdeni élni.

A lap pedig az, hogy elhagyni azt, amit hazának kéne gondolni. (Such a drama.)

Eladni egy lakást, gondoskodni arról, hogy a lehető legjobb lehetőségekkel induljunk, hogy addig is a lehető legnyugodtabb környezetben éljünk (Lehetséges ez?), és közben tanuljunk. Mindent, amit lehet, és elmulasztottunk.

Idézetekkel egész jól el lehet lenni. Nem a szavakkal van baj.

Karmakóma.

A pillanat, amikor az élet elfelejti, mekkora seggfej vagy, és ad még egy esélyt.

Ettől még seggfej vagy, csak kaptál még egy esélyt.

Innen indulunk, innen szép nyerni. Bármit.